Te tudtad?
Az ökológiai gazdaság egy olyan hely, ahol emberek élnek együtt növényekkel és állatokkal és közben finom ételeket és italokat készítenek neked és a családodnak.
Az ökológiai gazdaságokban az állatok, mint a tehenek, disznók, csirkék és birkák tágas, szabad helyeken élnek és csak olyan táplálékot esznek, melyek megfelelnek az igényeiknek.
Az ökológiai gazdálkodók ugyanakkor keményen dolgoznak azért, hogy erős és egészséges növényeket neveljenek, csak olyan dolgokat felhasználva, melyek amúgy is megtalálhatók a gazdaságban, ilyen a talaj, a víz és az istállótrágya.
A szántóföldtől az asztalig
A finom sajtok, joghurtfélék és ízesített tejek, amiket te és a családod is úgy szerettek, eredetileg mind tejből készülnek, amit a gazda a tehenektől gyűjt össze a gazdaságában.
A tojást pedig, amit reggelire eszel vagy benne van a finom süteményekben és édességekben szintén ő gyűjti össze a tyúkoktól.
Ha az ilyen gazdaságok ökológiai gazdaságok, az azt jelenti, hogy a gazdálkodók különleges szabályokat tartanak be azért, hogy a környezetet és az állatokat egészségesen és elégedetten tartsák, míg azt a tejet és tojást megtermelik.
A tehenek az ökológiai gazdaságokban nincsenek megkötve vagy elzárva a zöld mezőktől, melyeken tiszta és természetes legelőhöz juthatnak. A gazdák, akik ezeket a teheneket tartják, bizonyos szabályokat tartanak be azért, hogy biztosítsák az állatok teljes kényelmét, és hogy friss, jó minőségű tejet adjanak.
Az ökológiai gazdaságban a tyúkok nyugodtan kapirgálhatnak a szabadban, és csak természetes úton termelt ennivalót kapnak. Nem vágják le a csőrüket és nem csípik le a szárnyaikat. Gyakran kisebb csoportokban élnek, és kényelmes körülmények között rakják a tojásaikat. Az ökológiai gazdálkodással foglalkozók különleges szabályokat tartanak be azért, hogy a tyúkok a lehető legboldogabban és legegészségesebben éljenek.
A tojásokat a gazda gyűjti össze. Néha a gazda egyenesen a gazdaságból adja el a tojásokat vagy más termelőkkel együtt egy közeli piacon. Néha pedig eladja őket egy vállalatnak amelyik közértekbe vagy éttermekbe adja tovább.
Igazi csoda: az alma
Kevés gyümölcs dicsekedhet olyan nagy múlttal, mint az alma. A mitológián át, a Bibliáig, Tell Vilmoson, New Yorkon keresztül a világ egyik vezető szoftvercégének emblémájáig mindig és mindenütt ott volt és van az alma. A tökéletes, édes, bűnre csábító gyümölcs, ami a mai napig a legmeghatározóbb elem a gyümölcsfogyasztásunknak.
Az alma története egészen a kőkorszakig nyúlik vissza, akkortájt az európai népek már foglalkoztak almatermesztéssel. A görögök és a rómaiak is továbbvitték e nemes hagyományt, sőt a rómaiak hódításaik során még további területekre is eljuttatták a gyümölcsöt. A vikingek előszeretettel fogyasztották az almát, Indiában gyógyszerként alkalmazták emésztési problémák kezelésére, míg Kínában a fák kérgével próbálták a cukorbetegséget kezelni.
A középkorban az alma fogyasztása mindenki számára megoldható volt, a gyümölcs nem csak a gazdagok számára volt elérhető, így hozzáférhető gyógymódot jelentett több betegségre is a szegényebb néprétegek körében. A korai gyógymódok között igen elterjedt volt a vasszegekkel átszúrt alma, amit a vérszegény, sápadt betegekkel etettek. A vaspótlásnak ez a módja vidéken a mai napig él.
Az almához kötődő legendáknak se szeri, se száma. Az alma nagyon sok nép meséjében, hitvilágában megjelenik. Először is ott volt az a bizonyos alma, amit a kígyó sugallatára szakasztott le Éva a tudás fájáról. Aztán Erisnek, a viszály istennőjének jóvoltából válik az alma minden baj okozójává. A legszebbnek címzett aranyalma sok probléma forrásává vált, többek között a trójai háború is ezért pattant ki. De gondoljunk csak szegény Hófehérkére: hogy megjárta a szép piros almával.
A norvég mitológiában az almafa a halhatatlanságot jelképezi, a lengyelek hittek benne, hogy az almafa segít a fiatal lányoknak megálmodni, ki lesz a jövendőbelijük. A kelta mitológiában és a kelták ünnepeiben is fontos szerephez jut az alma, bár ennek története kissé kalandos. A rómaiak istennőjének, az almának is nevet adó Pomonának az ünnepe a hódítások útján eljutott a brit szigetekre, ahol a kelták a római hagyományok egy részét beleillesztették a saját hagyományaikba, így vált az alma elengedhetetlen részévé az ősz vége felé tartott – manapság Halloween-ként ismert – ünnepüknek.
Az alma jó C-vitamin forrás, emellett tartalmaz B-vitamint, cukrot és számos ásványi anyagot. Található benne magnézium, vas, kálium, különféle foszfátok s savak. A savaknak köszönhetően jótékonyan hat az emésztésre, valamint az agy működésére. Az alma rendszeres fogyasztásával csökken a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázata, a rákos megbetegedések kialakulása. Az alma remek vízhajtó, vértisztító és fertőtlenítő. A gyomorpanaszokon és a vérszegénységen kívül, az alma jó a fejfájásra, fáradtság ellen, asztmás megbetegedések esetén, illetve elengedhetetlen része minden diétának, fogyókúrának. Kalóriában szegény, rostban igen gazdag gyümölcs.
Az almát fogyaszthatjuk magában, de főzni és sütni is igen kiváló. Az almás ételeknek se szeri, se száma. Mivel ilyen régóta az európai kultúra szerves része, így nem csoda, hogy az almából nyert bor már a rómaiak előtti időben is ismert volt. De a kontinens összes többi országában igen gazdag irodalma van az alma konyhai jelenlétének.
Nálunk általában édesség-vonalon jelenik meg az alma. Nagyanyáink almakompótja mellett az almás desszertek is klasszikusnak számítanak. Az alma azonban húsok mellé is adható, sőt ha jól van fűszerezve nagyon finom levesek készíthetők belőle. Az alma jó viseli a klasszikus sütemény fűszereket (vanília, fahéj, szegfűszeg), de a karakteresebb, keleti ízvilággal is remekül megfér. A kardamom vagy a curry is kísérője lehet egy tejszínes, kissé édeskés almaszósznak, ami húsokhoz kiváló.
Az alma salátákba komponálva is tökéletes. A híres Waldorf saláta is almára épült, némi zellerszárral és kevés majonézzel megbolondítva.
