Mi is a közvetlen értékesítés?
A közvetlen vagy direct értékesítés üzlethelységen kívüli szemelyes eladást jelent.
Személyes eladas, mivel a termékforgalmazó és a leendő vásárló személyesen találkozik az áru bemutatásakor, illetve átadásakor.
Üzlethelységen kívüli eladás, mivel a fogyasztási cikkek és szolgáltatások megismertetése a vevővel annak otthonában vagy munkahelyén, esetleg más személy otthonában, szervezett bemutatón történik.
A közvetlen értékesítés a termelők és fogyasztók között kialakult bizalmi kapcsolaton alapszik.
A közvetlen értékesítési rendszerek révén a termelők gyorsan és biztonságosan tudják értékesíteni termékeiket, a fogyasztók pedig minőségi friss termékekhez jutnak.
Különböző típusú marketning vonalak összehangolják a minőségi termékek szolgáltatását a vásárlók igényeivel.
Miért jó a fogyasztónak?
· Mert az ilyen árú mindig frissebb.
· Mert személyesen megismeri a termelőt, aki a láthatóság miatt még nagyobb felelőséggel és odafigyeléssel termel.
· Mert pénzével a helyi gazdálkodást és így az ismerősei, szomszédjai, rokonai munkahelyét támogatja.
· Mert azonos vagy sokszor olcsóbb áron frissebb, háztáji vagy bio élelmiszerekhez jut, a minőségről és a termelésről akár a saját szemável is meggyőződhet.
Vásárlóként nagy szerepünk van, mi döntünk arról, hogy mi kerül az asztalunkra és emellett támogatjuk az ökológiai és kulturális szempontból értékes tájakat is!
A háztáji termékek ízletesek és egészségesek – mégis csak ritkán kapnak helyet a boltok polcain. A Focus Eco Center elhatározta, hogy összehozza a kistermelőket a vásárlóikkal, hogy a városlakók is megtapasztalhassák a vidék hamisítatlan ízeit.
A háztáji termelők a ma már nagyobb léptékben gondolkodó kereskedelemmel aligha vehetik fel a versenyt. Egyrészt képtelenek a hipermarketek megkövetelte óriási árumennyiséget megadott időre leszállítani, másrészt alulmaradnak az olcsóbb import áruval szemben. S a gyakorta gázzal érlelt, sok száz kilométert utaztatott dömping zöldség és gyümölcs jól néz ki ugyan, ám az íze semmiképpen sem hasonlítható össze a háztáji termékekkel. Nem csoda hát, hogy mind többen keresik a természetes úton-módon előállított élelmiszereket.
Különféle csomagolásokban különféle élelmiszeripari termékek, melyek nagy része színezékeket, ízfokozókat, aromákat, stabilizátorokat, állományjavítókat tartalmaz, bizonyára azért, mert ezek nélkül színtelenek, ízetlenek, instabilak, és rossz állományúak lennének.
A vásárlóerőt megtestesíto ember jobbára nem tudhatja honnan származik, amit leemel a pultról. Nem tudhatja milyen állapotú talajban termett, milyen kezeléseket kapott a növény, mit evett, mennyire volt egészséges az állat, mígnem az asztalra került a belőle készült termék. Ugyanez áll a frissen fogyasztott termékekre, zöldségre, gyümölcsre is.
Utaznak a világban az élelmiszerek (is) össze-vissza, a szabad kereskedelem energiát – természetet, emberi környezetet – nem kímél. Egy kamionnyi földieper például Spanyolországból sok száz kilométert tesz meg, mígnem a piacon vagy a boltok zöldséges részlegében a fogyasztói kosárba kerül. Eközben minden egyes úttal sok száz liter, véges mennyiségben rendelkezésre álló üzemanyag ég el a kamionok motorjában, tovább növelve a légkörbe jutó szén-dioxid mennyiségét, hozzájárulva ezzel többek közt az egyre-másra jósolt klímaváltozáshoz. A földiepret egyébként éretlenül szedik, hogy ne romoljon meg a szállítás alatt, majd kényszeréretten árusítják.
Bizonyos betegségek elofordulási gyakorisága folyamatosan növekszik azóta, hogy a mezogazdaság iparrá alakulása igazán beindult. A daganatos megbetegedések, az egyre nagyobb tömegeket érintő különféle allergiák lehetséges okozói között elokelo helyen szerepelnek a növényvédoszer-maradványok, vagy a termények ásványi anyag és mikroelem tartalmának csökkenése a talaj egyoldalú mutrágyázásából következően.
A mezőgazdaság nem mondható sikerágazatnak az utóbbi évtizedben. Ágazattól függően, de folyamatosan romlott a jövedelmezőség, sokszor csak a különféle támogatások tartják életben a gazdálkodást, csökken az állatlétszám, egyoldalúvá válik a termelés, bizonytalanná az értékesítés. Azt a felismerést, hogy nagy energia-befektetésekkel, kémiai beavatkozásokkal többet lehet termelni, néhány évtized múltán egy másik felismerés követte, miszerint ennek természetpusztító és egészségkárosító hatásai vannak.
Az intenzív gazdálkodás éppen hatalmas energiaigénye és az életfeltételeinket fenntartó élő rendszerekre gyakorolt katasztrofális hatásai miatt hosszú távon nem fenntartható.
A megoldás -a természetvédők nézetei szerint- a fenntarthatóság elveinek érvényesítése az élelmiszerellátásban és a mezogazdaságban. Ebbe az irányba pedig az ökológiai gazdálkodás különféle irányzatai indultak el világszerte.
A fenntarthatóság követelményére azonban olyan tudományos-technológiai válaszok is születtek, amelyek a természet folyamataiba való még eroteljesebb beavatkozást, még inkább fenntarthatatlan fejlődési irányokat jelentenek. A genetikailag megtervezett-módosított élolények alkalmazása a mezőgazdasági termelésbe beláthatatlan veszélyekkel jár a természet önszabályozó rendszereire, az emberre nézve és például az ökológiai gazdálkodást is lehetetlenné teheti.
A biotermékek iránti kereslet nem csak egy divat, az ökológiai gazdálkodás nem csak egy komolytalan próbálkozás. Talán ez lesz a gazdálkodás, az élelmiszer termelés és a fogyasztás jövője.
